A szilvalekvárfőzés szatmár-beregi hagyománya – a szellemi kulturális örökség része

2019. március 20.

 

A Szabolcs-Szatmár-Beregi Természetvédelmi Alapítvány két esztendő alatt készítette el azt a jelölési dokumentációt, mellyel a magyarországi szellemi kulturális örökségek listájára javasolta a térség egyik legrégebbi hagyományát, a szilvalekvárfőzést. 2013 szeptemberében XVIII. nemzeti örökségként a szilvalekvárfőzés szatmár-beregi hagyománya is a szellemi kulturális örökség része lett – megyénkben elsőként és azóta is egyetlenként…

A szellemi kulturális örökség szóban, tudásban, szokásokban létező és az élő közösségekhez kapcsolódó kulturális gyakorlat. A 2013-ban összeállított jelölésben egykori és mai fotók igazolják, hogy a szilvalekvár-készítés egyedi módja több mint százéves múltra tekint vissza, és hagyományát ma is őrzik nem csak a házaknál, de rendezvények, kiállítások formájában is. A hagyomány generációról generációra öröklődik, megőrizve annak fennmaradását, így MÉLTÓ HELYE VAN Magyarország szellemi kulturális örökségei között.

A program elsődleges célja a térségi szilvalekvár főzés hagyományának megőrzése, a belső identitástudat erősítése volt a Szatmár-Beregi Natúrpark térségében. Emellett egy klasszikus helyi termék „védelmét” és szakmai marketingjét is erősíti a megszerzett cím.

A programot az ötlet kitalálásától a végső megvalósításig az SzSzB Természetvédelmi Alapítvány végezte. A kétéves tevékenység-sorozatban segítséget és szakmai támogatást nyújtottak a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu szakemberei és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai.

A cím átadását megelőzően, majd a cím átadásakor és ezt követően is sokat segítettek a penyigei szilvalekvárfőző asszonyok – szakmai tanácsadásban, szakmai bemutatóval, és termékbemutatókkal.

A cím megszerzéséhez egy soktízoldalas szakmai dokumentációt kellett összeállítani, szakemberek előtt „megvédeni”. Azonban a program valójában nem ért véget a cím (oklevél) átvételével. Ezt követően pályázati támogatással kiadványokat jelentetett meg, kóstolókkal, bemutatókkal egybekötött rendezvényeken vett részt az Alapítvány. Így öregbítve a szatmár-beregi szilvalekvár jó hírét, ismertté téve a Szatmár-Beregi natúrparkot.

A program első lépcsőjének eredménye a cím megszerzése, az oklevél átvétele, és maga az a tény, hogy a szilvalekvárfőzés szatmár-beregi hagyománya – a szellemi kulturális örökség része lett. Közvetett eredménye lehet az, hogy az évszázados térségi hagyomány nemcsak hogy tovább fennmarad, hanem valóságos értékteremtőként fontos bevételt, kiegészítő jövedelmet teremthet a készítőnek. Ez pedig mintegy dominó-elvként újabb és újabb lekvárfőző közösségeket, szilvalekvárt és megbecsülést szerez a natúrparki térségnek.

A szellemi kulturális örökségként számon hagyományok – esetünkben is – önmagukban önfenntartók. Azaz a szilvalekvár főző közösségek, jó minőségű, eladható készterméket állítanak elő, s így munkájukért megfelelő anyagi ellenszolgáltatásban részesülnek.